1.   fejezet

-         Anya! Anya!- London egyik nagy külvárosi házában egy kislány futott át a konyhába, ahol édesanyja az ebédet főzte. A barna hajú nő arcából élesen rajzolódtak ki égszínkék szemei.

-         Igen Kali? – fordult meg mosolyogva az édesanya. A kislánynak világosbarna haja és kék szemei voltak. Kali boldog mosollyal rohant oda hozzá.

-         Találd ki milyen nap van ma?

A nő rámosolygott.

-     Hmmm…Nem tudom….Milyen nap is van? – mondta szórakozottan a lányának.

-     Ma jön haza apa a munkából. – sikította izgalmában.

Maia kuncogott lánya izgatottságán.

-     Oh, igen, valóban….

-     Mikor lesz már itt?

A nappaliból halk pukkanás szűrődött ki. Nem sokkal később egy magas, zsíros hajú, sápadt, fakó arcú, kampós orrú férfi lépett ki a helységből.

-     Azonnal! – mosolygott a kislányra.

Ö megfordult, s fülig érő mosollyal a férfira nézett.

-     Apu!

Kali apja karjába futott, aki magához húzta és megölelte a csöppséget. Maia boldogan nézte lányát és férjét. Odasétált hozzájuk majd kis csókkal üdvözölte férjét.

-         Azt hiszem valaki nagyon hiányzott az édesapjának

Perselus mosolygott.

-         És vajon én is ugyanúgy hiányoztam neki? – leguggolt lányához és azt mondta:

-         Mi lenne ha segítenél kicsomagolni a bőröndömből. Aztán átöltözök és lemegyünk a parkba

Kali mosolya még szélesebb lett. Apja bőröndjéhez futott, hogy felvegye és felvigye az emeletre. Szülei nevettek kislányuk erőlködését látva.

-    Édesem, miért nem mész fel és várod meg apát? –mondta Maia mire Perselus megrázta a fejét.

Kali bólintott, majd felszaladt az emeletre, hogy ott megvárja édesapját. Alig várta már, hogy az egész nyarat édesanyjával és édesapjával tölthesse.

Maia sóhajtott egyet, majd leült a nappaliban lévő sötétzöld bőrfotelbe. Perselus követte őt és átölelte karjaival.

-         Úgy vélem elég nehezen kezelhető lányunk van – mondta Piton anélkül, hogy feleségére nézett volna.

A nő komolyan nézett a férfira.

-     Mire célzol?

Perselus csak mosolygott.

-         Arra gondoltam édesem, hogy el kellene költöznünk

-         Költözés? – mondta sokkolva Maia – Miért akarsz elköltözni? Mióta összeházasodtunk itt élünk.

-         Igen, de ez sokkal messzebb van a Roxforttól. A Piton-kúria sokkal ….- nem tudta befejezni a mondatot, mert felesége azonnal kiugrott a karjaiból s mereven nézett rá.

-         Engem nem érdekel, hogy ha elköltöznénk közelebb lennénk iskolai idő alatt, én  ugyan nem költözök oda – mondta Maia szinte már sírva.

Perselus felállt és megragadta a kezét.

-         Törvényesen is az enyém. Apám nem él abban a házban már …..

-         3 éve. Tudom Perselus – mondta Maia. – De az emléke még mindig itt van és mindig ott is lesz. Nem értem, hogy juthatott eszedbe, hogy visszaköltözzünk oda, azok után, amit  velünk csinált? Kalival? Képes voltál elfelejteni azokat a szörnyűségeket?

-         Igen – mondta ridegen. – Ha ez kell ahhoz, hogy közelebb legyek a családomhoz. Maia, ő meghalt. Nem jön vissza többé.

-         Perselus, ha apádnak lett volna lehetősége, akkor elmondta volna a Sötét Nagyúrnak, hogy elárultad Dumbledore-nak. A Sötét Nagyúr megölt volna minket és elvitte volna Kali-t. – már a gondolattól is megborzongott. - Ki tudja mit csinált volna vele?

-         De tény, hogy ő nem kockáztatta meg, hogy bármit is elmondjon a Sötét Nagyúrnak. A Nagyúr meghalt. Ő is elment és a Piton-kúria üresen áll.

-         Én nem fogok vissza költözni abba a házba – mondta szigorúan Maia.

-         Apa, jössz már?- kiáltotta a lépcsőről Kali.

-         Igen, édesem megyek. Erre még majd visszatérünk – fordult vissza f eleségéhez. – Kijössz velünk a parkba?

-         Nem- mondta, s megpróbált távolodni tőle.

Perselus nagyot sóhajtott.

-         Nem számít, jó döntést fogunk hozni- Maia nem akart ránézni- Szeretlek

Egy könnycsepp gördült le a nő arcán.

-         Én is szeretlek.

Perselus mosolygott és megcsókolta feleségét még mielőtt felment volna a lányához. Sietősen kicsomagoltak, majd Kali átment a szobájába s átöltözött. Perselus ugyanezt tette. Elmentek a házból ki a parkba….. csak apa és lánya….hosszú idő után az elkövetkező hónapokat együtt tölthetik.

7 óra környékén Perselus úgy döntött jobb ha hazamennek még mielőtt lekésik az ebédet. Amint ők hazafelé sétáltak, Perselus azon törte a fejét, hogy tudná rávenni a feleségét, hogy költözzenek a Piton-kúriába. Talán ha megmutatnám neki…

-     Apa… az micsoda?

Perselus azonnal lánya felé fordult. A kislány arca félelmet tükrözött miközben a levegőbe mutatott. A férfi felnézett és ráébredt arra, hogy itthon vannak. Azonban a házra tekintve sokkoló látvány fogadta. A ház felett a Sötét Jegy rajzolódott ki.

Kali félve pillantott fel apjára.

-         Apa?

A férfi lenézett ijedt lányára majd felvette.

-    Gyerünk édesem. Elmegyünk a Piton-kúriába.

-    De mi lesz anyával? – mondta könnyekkel teli szemekkel. Tudta, hogy mit jelent a koponya. Az nem jó dolog. Emlékezett, amikor édesapja évekkel ezelőtt amikor ő még csak kisbaba volt mondta neki, hogyha ő meglátja a koponyát akkor fusson az ellenkező irányba és hátra se nézzen.

-     Anya meghalt- mondta Perselus könnyeivel küszködve.- De ne aggódj, ő már egy sokkal jobb helyen van. És onnan fog ő mindig vigyázni rád.

Kali nézte, ahogy egyre távolabb kerülnek attól a háztól, ahol születése óta élt.

-     Viszlát Anya!- mondta miközben könnyek gördültek le az arcán.