Nina : Játsszunk házasságosdit! |
Játsszunk házasságosdit!
2005.07.22. 20:12
-Tíz pont a Griffendéltõl!-Piton magából kikelve üvöltött Potterre, akinek az asztala alatt még mindig füstölgött a robbantós snapszli maradványa.Piton úgy érezte,még sosem volt ilyen borzalmas bájitaltan órája.Hozzászokott,hogy már a puszta jelenléte is fegyelmezi a diákokat,de a mai reggelen el sem tudta képzelni,mi üthetett beléjük.Mióta elkezdõdött az óra,mást sem csinált,mint pontokat vont le,amit nem követett a griffendélesek részérõl zúgolódás,különbözõ-a tanulók számára vicces-tárgyakat kobzott el,és hiába hozta szigorú formáját,még Neville Longbottom sem sírta el magát,mikor rákiabált a ki tudja hanyadik kilyukadt üstje miatt. Amikor megszólalt az óra végét jelzõ csengõ,a diákok még mindig vigyorogva hagyták el a termet.Piton dühöngve rakta az órán készített, siralmasra sikeredett fõzeteket egy polcra,és közben azon gondolkodott,hogy legközelebb beváltja egy régebben tett ígéretét,és megmérgezi valamelyik diákját.Vagy mindegyiket.Potterrel kezdve a sort.Erre a gondolatra gúnyos mosolyra húzta a száját.Töprengésébõl egy kopogás zökkentette ki.Dumbledore állt az ajtóban,szélesen mosolyogva. -Áh Ön az Albus?Piton felrakta az utolsó bedugaszolt fõzetet is a polcra,majd Dumbledorehoz fordult. -Perselus azért jöttem,mert egy fontos bejelentenivalóm van.Hallott már a Minisztérium legújabb rendeletérõl? -Miféle rendeletrõl?-kérdezett vissza Piton összeszûkült szemmel a minisztérium szó hallatán rosszat sejtve. -Egy héten belül házasságot kell kötni az összes aranyvérû varázslónak egy nagykorú mugli származású boszorkánnyal.-hangzott a tömör felelet az igazgató nyugodt hangján. -Cornelius Caramelrõl mindig is sejtettem,hogy nem épelméjû.- felelt Piton egy apró vállrándítás kíséretében.Nem érdekelte különösebben a téma,ám Dumbledore folytatta: -Nos az a helyzet,hogy a rendelet magára is vonatkozik. -Hogy micsoda?-horkant fel Piton szemöldökét összeráncolva. -A rendelet magára is vonatkozik.-ismételte meg Dumbledore derûs hangon,mintha csak az idõjárásról beszélne.Piton arcvonásai megkeményedtek,villámló tekintettel nézte a békésen álldogáló igazgatót. -Na nem!Én nem veszek részt ebben az õrültségben!-sziszegte a fogai között a bájitaltanár. -Ugyan már Perselus,elvégre már benne van a korban,ideje lenne keresnie egy társat magának.-felelte finom kis meghajlás kíséretében Dumbledore.Piton szemöldöke a magasba szökkent a hallottaktól. -Én ebbõl nem kérek,jól megvagyok magam is-szûrte összepréselt ajkain át a szavakat Piton. -Márpedig a rendelet az rendelet,és ez alól maga sem kivétel Perselus.Nekem most mennem kell,sok sikert!Dumbledore mosolyogva biccentett egyet,majd sarkon fordult és magára hagyta a bájitaltanárt. Piton szitkozódva vonult be a szobájába.Szerencsére volt két lukas órája,így csendes magányában emészthette a minisztérium képtelen ötletét.Leült kedvenc foteljába,fejében egymás után keringtek a gondolatok. „Házasság.Egy mugli származású boszorkánnyal.Nevetséges! Felháborító!Hogy volt képes Caramel egy ilyen rendeletet kitalálni?”Nem bírt tovább egy helyben ülni,ezért felállt,és járkálni kezdett a szobájában,fekete talárja kavargó szélként lobogott utána.”A jóságos Dumbledore persze viccesnek találja a helyzetet.Még hogy benne vagyok a korban?Ki a francot érdekel,ha egyszer jól érzem magam egyedül is.”-folytatta magában,ám egy belsõ,szívének rejtett zugában lévõ kis hang is megszólalt:Perselus biztos vagy abban,hogy jól érzed magad egyedül?-Igen-válaszolta meg saját magának azonnal,ám közben elbizonytalanodott.Abbahagyta a dühös járkálást,és visszaült a foteljába.Valójában többször is elképzelte magát saját családja körében.Egy igazi családdal.Nem olyannal,amiben õ élt gyerekkorában.Piton szeme elsötétült,ahogyan eszébe jutottak az emlékek.Az apja sohasem szerette õt.Hitvány kis féregnek tartotta már a születése pillanatától.A kis Perselus vézna volt,bõre pedig olyan sápadt,mintha a testében nem folydogálna elég vér.Az idõsebb Piton állandóan azt hajtogatta,hogy nem fogja egyik varázslóiskola sem felvenni,és majd mehet a muglikhoz utcát söpörni.Édesanyja nem volt elég erõs jellemû teremtés,hiába próbált meg kiállni mellette,az utolsó szó mindig az apjáé maradt,és amit õ mondott csak az számított.Piton egy esõs délutánon,amikor a szülei megint miatta vitatkoztak eldöntötte,hogy ha majd saját családja lesz ott békesség és harmónia fog uralkodni. Piton elhessegette az emlékképeket,felállt,és újra járkálni kezdett.Dumbledore szavai csengtek a fülében.”Egy héten belül meg kell házasodni egy mugli származású boszorkánnyal”A rendelet magára is vonatkozik” -Honnan a francból kerítsek elõ egy menyasszonyt ilyen rövid idõ alatt?- tette fel a kérdést hangosan magának.A fene essen Caramelbe,meg az ostoba ötleteibe!Nem így képzelte el a társkeresést,õ nem rendeletre akart megnõsülni.Ráadásul nincs még csak kilátásban sem egy szemrevaló boszorkány,akit el tudott volna képzelni,mint a feleségét.Hirtelen bevillant egy ötlet a fejébe. Az igazgató nem említette,hogy a rendeletben elõ van-e írva,hogy a házasságkötés után mennyi ideig kell együttélnie az újdonsült arával.Úgy döntött,hogy terepszemlét tart a nagykorú boszorkányok között,akik a Roxfortba járnak,és ha talál egy megfelelõ lányt,elveszi feleségül,de aztán el is válik tõle. „Igen,ez így jó lesz.Caramel nem tehet semmit.Végülis a rendelet elõírásának megfelelõen megnõsülök,ahhoz meg senkinek nincs köze,hogy utána elválok-gondolta magában,és szája gyanúsan felfelé görbült.Fogta magát,és határozott léptekkel kimasírozott az ajtón. Éppen szünet volt,és a folyosók megteltek a zsibongó diáksereggel.Piton lassabbra fogta lépteit,és figyelni kezdte azokat a lányokat,akikrõl tudta,hogy már nagykorúak. Egy csoportosan álldogáló lány mellett haladt el,és fülét megütötte néhány beszédfoszlány: -Aha,a múlthéten még azt hittem,hogy szeretem,de tegnap lefeküdtem Garwinnal-mondta vihogva egy barna hajú boszorkány a mellette álló szõke hajú lánynak,aki erre döbbenten pislogott egyet. -Tényleg?Pedig ti olyanok voltatok,mint egy álompár.És miért… Nem tudta folytatni,mert közbevágott egy fekete hajú alacsony termetû diáklány. - Na és milyen volt Garwinnal az ágyban?Én azt hallottam róla,hogy van egy notesze,amibe húzogatja a strigulákat. Piton úgy érezte eleget hallott,ezért komótosan továbbsétált,magában gúnyosan felhorkantva.”Cha!Ezek a lányok úgy váltogatják a pasijaikat,mint mások a fehérnemûiket.Ráadásul még ki is beszélik a kalandjaikat.Ilyen feleség még rövid idõszakra sem kellene” Több hasonlóan kommunikáló lánycsoport után kezdett elege lennie az egészbõl,amikor is megpillantotta Hermione Grangert Dumbledore társaságában.Fejében össze-vissza cikáztak a gondolatok.”Granger kisasszonyt még nem hallottam a fiúügyeirõl beszélni.Igaz griffendéles,nem utolsósorban bosszantóan tudálékos,de legalább valóban van esze,és nem olyan idétlen,mint a többi fruska”Gyorsan döntött.Mielõbb túl akart lenni a házasságkötésen.Odalépett hát Hermionéhoz. -Granger kisasszony van rá 2 órája,hogy némileg kicsinosítsa magát.Elveszem feleségül! Hermione értetlenül meredt a bájitaltan tanárra. -Most meg mit bámul?Inkább menjen,és keressen valami göncöt magának,amit felvesz az esküvõre!-mondta ellentmondást nem tûrve,majd sarkon fordult,és magára hagyta a döbbenten bámuló lányt.Hermione felocsúdva megrökönyödésébõl Dumbledorra nézett,aki viszont legnagyobb meglepetésére szélesen mosolygott,aztán súgott valamit a fülébe.Hermione egy Óh felkiáltással megkönnyebbten sóhajtott egyet,és most már õ is elvigyorogta magát. Piton eközben visszatért a szobájába.Megvan hát a menyasszony jelölt,Dumbledore-nak egy szava sem lehet,hiszen az iskola éltanulóját választotta.Kissé elfintorodott.”Azért remélem a csókos jelenetet kihagyhatom” Ekkor halkan kopogtattak a szobája ajtaján. -Ki az?-kérdezte kissé nyersen. -Albus vagyok-hallatszott Dumbledore derûs hangja az ajtón túlról. Piton kinyitotta neki az ajtót,és hellyel kínálta.”Mit akarhat megint? Remélem nem azért jött,hogy segítsen kiválasztani a ruhámat”-mondta a fejében egy gúnyos kis hang. -Perselus kérem ne legyen most mérges,de a rendelet,amirõl beszéltünk,az csak egy tréfa.Dumbledore kissé zavarban volt,ám kék szeme továbbra is fényesen csillogott.Piton arca elfehéredett a feltámadó dühtõl,és már épp szólásra nyitotta volna a száját,ám az igazgató intett a kezével,jelezvén,hogy még nem fejezte be. -Ma van április elseje,és a mugliknál van egy olyan szokás,hogy ezen a napon megviccelik egymást.Dumbledore úgy döntött,jobb ha nem úgy mondja,hogy bolondok napja,Piton még félreértené.Piton karba tett kézzel várta a további magyarázatot. -A tegnap esti vacsorán megemlítettem,hogy miért is ne csinálhatnánk egy ilyen napot itt a Roxfortban.A diákok nagy örömmel fogadták a hírt.”Szóval ezért voltak ma olyan szédültek az órámon a diákok-villant a fejébe a gondolat.Belül bosszankodott saját magán,ugyanis az este nem figyelt Dumbledore szavaira,lekötötte a figyelmét az aznapi Próféta magazin egyik bájitalokról szóló cikke. -Szóval szépen kifundálta,hogy nevetségessé tesz.Kitalálta ezt a rendeletet,hogy aztán jót derüljön rajtam.Bizonyára úgy gondolta nem vagyok képes arra,hogy szerezzek egy menyasszonyt.-Piton dühösen pengevékonyra húzta az ajkát,és nem érdekelte,hogy ezekkel a szavakkal megsérti Dumbledore-t.Csak az járt a fejében,hogy az igazgatónak sikerült rászednie. -Dehogyis Perselus.Egyátalán nem az volt a szándékom,hogy nevetségessé tegyem.Egy ártatlan kis tréfának szántam,de bevallom,nem gondoltam arra,hogy tényleg komolyan veszi.Megértem,hogy mérges rám,de higgye el semmi rossz szándék nem vezetett. Piton belenézett a tiszta,kék szemekbe,dühe valamelyest csillapodni kezdett.”Dumbledore és az õ mugliszokásai!Talán tényleg én reagáltam túl a dolgokat,végülis inkább örülnöm kellene,hogy ez csak egy vicc.Nincs semmiféle rendelet,nem kell megnõsülnöm,Granger kisasszonyból sem lesz Mrs. Piton. Erre a gondolatra száját kisebb mosolyra húzta.Dumbledore megkönnyebbülten sóhajtott a bájitaltanár mosolyának láttán. -Perselus ugye nincs harag?-kérdezte az igazgató csendesen. -Nincs-felelte tömören Piton,és fejében egy terv kezdett körvonalazódni. -Köszönöm Perselus.Ja majd elfelejtettem,gratulálok a leánykéréshez,Granger kisasszony kiváló választás.Piton arckifejezésébõl ítélve Dumbledore jobbnak látta,ha nem feszíti tovább a húrt,ezért barátságosan elköszönt és távozott. Piton várt egy kicsit,majd szobáját elhagyva sietõs léptekkel a Griffendél torony felé indult. Hermione éppen a Kövér Dáma elõtt ácsorgott. -Granger kisasszony beszélni szeretnék magával.-mondta Piton a lánynak. -Tanár Úr esküszöm,hogy én nem…-kezdett magyarázkodni megszeppent hangon Hermione,bár közben fogalma sem volt róla,hogy miért is magyarázkodik. Piton közbevágott. -Nem azért jöttem,hogy felelõsségre vonjam valamiért.A segítségét szeretném igénybe venni. *** Dumbledore éppen elmélyülten olvasott egy muglikról szóló könyvet az irodájában,amikor Hermione hangját hallotta az ajtón túl. -Dumbledore professzor bejöhetek egy percre? -Természetesen kisasszony.Hermione belépett,és helyet foglalt Dumbledore-ral szemben.Dumbledore-nak feltûnt,hogy a lány meglehetõsen izgatott. -Minek köszönhetem a látogatását?-kérdezte barátságosan az igazgató. -Nem is tudom hogy mondjam el.Hermione lesütötte a szemét,és zavarában piszkálni kezdte a talárja szélét. -Mi történt kedvesem?Dumbledore türelmesen várta a lány mondandóját. Hermione kinyitotta a szemét,de az igazgató tekintetét kerülte.Sóhajtott egyet,majd belefogott. -Szóval Piton professzor nemrég megkeresett,és azt mondta,hogy komolyan gondolta azt,hogy legyek a felesége.Én pedig végül igent mondtam.Már a gyûrût is felhúzta az ujjamra.Hermione felemelte a jobb kezét,amin egy gyönyörû zöld kõvel díszített,fehérarany gyûrû csillogott. -Megkérte a kezét,és Ön pedig igent mondott?Dumbledore érthetetlenül összevonta a szemöldökét.Lázasan törte a fejét valami épkézláb magyarázaton a történtekre,ugyanis el sem tudta képzelni,hogy Piton a rendeletes tréfa ellenére tényleg megkérte Hermione kezét.Hermionet viszont már eléggé kiismerte,és tudta a lány nem szokott ilyen komoly dolgokban füllenteni.A gyûrû pedig ott csillog az ujján. -Igen-felelte Hermione,s közben szemeit újra lecsukta. Ekkor kopogtak az ajtón,és Piton professzor lépett be. -Perselus,gratulálok,a kisasszony épp most mondta el a hírt.-mondta Dumbledore a bájitaltanárnak,arcán az elõbbi érthetetlen kifejezés helyett most már halvány mosoly ült. Piton felvonta a szemöldökét,ajka feljebb görbült,majd kisvártatva megszólalt: -Üdvözlöm Albus a megtréfáltak listáján! Dumbledore egy pillanatra meghökkent,majd felismervén a célzást elnevette magát.Piton és Hermione is vele nevetett.A bájitaltanár magában pedig arra gondolt,hogy nem is olyan hülyeség ez a mugliszokás,hiszen sikerült a Roxfort nagyrabecsült igazgatóján a saját viccét visszavernie.
|