Nina : Magának való ember |
Magának való ember
2005.07.22. 20:10
Hatalmas pelyhekben hullt a hó a Roxfort kastély égnek meredő tornyaira.A szél süvítve vonult végig a Tiltott Rengeteg fáinak koronáján,aminek következtében a fák ágain megpihenő hópelyhecskék kavarogva szálltak a szél nyomában.Az eget szürkésfehér felhők borították,szinte rátelepedtek láthatatlan kezeikkel a tájra,és úgy tűnt fogva tartják velük a földet.Az idő zord hangulata tökéletesen illett a Roxfort Boszorkány –és Varázslóképző Szakiskola egyik tanárának lelkiállapotára.
Az alagsorban Perselus Piton gémberedett tagokkal ült az ágya szélén.Éjszaka nem sokat aludt.Álmatlanul forgolódott,és az előtte álló napon járt szüntelenül az agya.Rápillantott az éjjeliszekrényen álló mágikus naptárára,amin fekete alapon lila fénnyel világítva a következő felirat állt:Január 9.vasárnap.Perselus Piton ma 40 éves. A naptárat még Dumbledore-tól kapta ajándékba egy évvel ezelőtt.Ő volt az egyetlen az egész iskolában,aki sosem feledkezett meg a bájitaltanár születésnapjáról.A naptár akkor a "Boldog születésnapot Perselus" feliratot mutatta.Szája keserű félmosolyra húzódott.Mikor volt ő boldog a születésnapján?Soha!Ki köszöntötte fel Dumbledore-on kívül?Senki!Az évek során ugyan hozzászokott,hogy teljes magányban él,senkihez nem köti semmi,nincsenek barátai,ám legbelül a szívének egy rejtett zuga üvöltve kiáltotta számtalanszor,hogy nem jó ez igy..Az iskolában sokszor hallotta meg,amikor a kollegái sőt még a diákok is csak így emlegetik maguk között: Piton a mogorva,magának való ember.Tudta,hogy igazuk van,de nem akarta a véleményüket megváltoztatni soha.Nekik fogalmuk sincs róla,miken ment keresztül,és nem tartozott azok közé,akik érzelmeiket kimutatják,inkább arcának kemény vonalai mögé rejtette. A napjai egyhangúan teltek el.Reggel felvette magára "érzelemmentes vagyok"jelmezét,megtartotta a bájital óráit "szeretett"diákjaival,aztán délutántól estig a szobájában gubbasztott.Amióta Voldemort meghalt nem akadt a tanításon kivül egyéb feladat a számára.Harry Pottert sem kellett már folyton a figyelme alatt tartania. Érezte arcizma apró rándulásait.Eszébe jutott,amikor Potter a Roxfortba került.Felidézte a Bölcsek köve mentőkacióját,amikor is Harry végig azzal gyanúsította őt,hogy meg akarja szerezni a követ,aztán a gondolatai elkalandoztak a második évhez,amikor a Baziliszkuszt győzte le Harry.Felrémlett benne a kép,amikor lecsúszott a Merlin díjről természetesen Potter miatt,aztán látta Harry arcát,amikor a trimágus tusa véget ért.Gondolatai az ötödik évnél megálltak egy pilanatra.Szinte filmként pergett le előtte,amikor az a pimasz gyerek a merengőjébe tekintett,és meglátta saját apját.Az apját,akiről neki,Perselus Pitonnak mindig az volt a véleménye,hogy önző,felfuvalkodott hólyag.Rettenetesen dühös volt Harryre akkoriban,és Harry utálata is fokozódott a tanár iránt.Mégis az a mihaszna kölyök sietett a bájitaltanár segítségére,amikor Voldemort ellen harcoltak.Az egyik halálfalót Dumbledore átka eltalálta,és amikor zuhant a fűbe kiverte Piton kezéből a pálcáját.Egy másik halálfaló résen volt,és már éppen küldte átkát,amikor is Harry egy jól irányzott ellenátokkal visszaverte a támadást időt hagyva ezzel Pitonnak,hogy vissza tudja venni magához pálcáját.Ez mentette meg az életét,és miután Harrynek sikerült legyőznie a Sötét Nagyurat,tudta,hogy köszönettel tartozik ennek a fiúnak,ám végül mégsem tette meg.Nem volt hozzászokva,hogy segítségre szoruljon,és akkor is csak a véletlen balszerencse áldozata volt. Mindez 3 éve történt.A fiú elvégezte az iskolát,és azóta már aurorként dolgozott a Minisztériumban.Sokat jutott eszébe legutálatosabb diákja.Nagy nehezen vallotta be magának,de néha hiányoztak Harry sértő megjegyzései, a sötét pillantásai,ahogyan ránézett akárhányszor összefutottak valamelyik folyosón.Úgy érezte volt legalább egy ember Dumbledore-on kívül,aki még szóba állt vele,még hogyha csak néhány dühös visszavágásra is.-Na persze neked sem kellett szégyenkezned,van stílusod az biztos-mondta fejében egy hang.Nem bírta tovább a küzdelmet arcán az izom,és egy halvány mosoly hagyta el eddig összepréselt ajkát.Elhessegette emlékképeit,és lassan felöltözött. -Megint egy nagyszerű születésnapnak nézek elébe-morogta maga elé halkan,hangjában némi iróniával.Dumbledore lesz ma is az egyetlen,akinek még jelent ez a nap mást is,mint a vasárnapot. Bement a fürdőszobájába,megmosta arcát,majd megvizsgálta a tükörben arcképét.Sápadt arcán halvány barázdák voltak, szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek.Fekete szemei álmosan pillantottak vissza a tükörből.Hajának néhány tincse homlokába hullva pihent.Azon gondolkodott,hogy mihez kezdjen a mai napon.Nem igazán szeretett tanítani,de most még azt is elviselte volna,mert igy legalább elterelődött volna a gondolata a születésnapjáról.Úgy döntött,hogy elmegy reggelizni.Dumbledore rendszerint a reggeli után szokta felkeresni az ajándékával. .-Remek legalább addig is telik az idő,amig itt lesz-mondta a fejében egy keserű hang.Elhatározta,hogy Dumbledore távozása után majd visszavonul megszokott magányába,és az egész napot olvasással fogja tölteni.Gyorsan szemrevételezte könyvespolcán sorakozó köteteit,és megállapította,hogy már minden könyvét rongyosra olvasta.Lemondóan sóhajtott,amikor is tekintete egy vékonyka könyvön akadt meg.Levette,majd gúnyosan ciccentett.A könyv a Hogyan űzzük el a magányunkat címet viselte.Rájött,hogy mégiscsak akad olyan könyv,amit nem olvasott még el.Dumbledore ajándéka volt ez is,de nem nyitotta ki egyszer sem.Úgy gondolta neki nincsen szüksége az efféle praktikus tanácsokra. -A jóságos igazgató úr tudja mivel lehet hatni az ember lelkiállapotára.- sziszegte fogai között.Letette íróasztalára a könyvet,majd felkapta talárját,és elindult a nagyterembe. A helyiségben a kollegái már az asztalnál ültek,és elmélyülten beszélgettek.Amikor Piton belépett hirtelen mindenki elhallgatott.Némelyik tanár arcán megjelentek a zavar enyhe rózsaszín foltjai,mások pedig a tányérjuk fölé hajoltak,és próbáltak úgy tenni,mintha eddig is ettek volna.Dumbledore derűsen mosolyogva figyelte a közeledő bájitaltanárt.Piton biccentett kollegái felé,majd leült az igazgató mellé.Egy darabig csak az étkezések zaja volt hallható.Piton mielőbb túl szeretett volna lenni a reggelin,ezért sietve lapátolta magába a szalonnás tojást.Nem látta,hogy kollegái egymást bökdösve sejtelmes mosolyok keretében nézegetnek .Azon tűnődött,hogy vajon ma milyen születésnapi ajándékot kap Dumbledore-tól.Szerette volna már maga mögött tudni az udvariaskodást,amikor is megkapja az igazgató idei meglepetését.Jólesett neki ugyan,hogy Dumbledore sosem feledkezik meg róla,de ő sosem tudta kimutatni mennyire fontos neki a figyelmesség,amivel őt kitünteti. Villájára szúrta az utolsó falatot,majd miután megtörölte száját,felkelt a székéről egy fejbólintással elköszönt,és visszatért a szobájába.Kollegái újra lázas beszédbe elegyedtek,Dumbledore kék szeme pedig huncut fénnyel csillogott. Piton a szobájába érve a szekrényéhez lépett,előhúzta pálcáját,majd intett,mire a szekrényből egy tálca került elő,rajta egy teáskannával és két bögrével.Letett az asztalra,helyet foglalt az egyik fotelben,és várta Dumbledore érkezését.Kezeivel malmozva maga elé meredt,közben próbálta az időt sürgetni.Fekete szeme az asztalra,majd a vékonyka könyvre siklott,amit még a reggeli előtt tett le.Kezébe vette,,de úgy érezte nincs türelme az olvasáshoz.-Majd ha elment az igazgató úr.Utána úgyis lesz egy csomó szabad percem,amit eltölthetek a könyvem szórakozató társaságában.-mondta ki félhangosan hangjában keserűséggel vegyes szomorúsággal.A percek eközben Piton számára is meglepő módon gyorsan teltek.Már lassan fél órája ücsörgött magányában az igazgatóra várva,ám Dumbledore váratott magára. -Biztos a szalagokkal van elfoglalva.Kissé elfintorodott,mert az ajándékokat eddig mindig színes szalagokkal díszítette fel Dumbledore.Piton mondta neki többször is,hogy nem szükséges csicsás díszcsomagolás,jó neki csomagolatlanul is bármi,de Dumbledore hajthatatlan maradt. -Hiába Dumbledore is szereti a mugli féle eszközöket- gondolta,miközben egyre az órát nézte. -De most már tényleg jöhetne.Persze a világért sem használná a pálcáját,pedig úgy hamarabb menne a csomagolás.Az igazgató viszont roppant szórakoztatónak találja a szalagok kötözésével járó feladatot. Piton lábai már teljesen elzsibbadtak az ülésben,ezért felkelt és járkálni kezdett a szobájában. -Eddig soha nem késett Dumbledore.Te jó ég,lehet idén megduplázta a szalagok számát?-cikáztak a fejében a gondolatok,és már előre sajnálta magát,ha arra gondolt hogy még meg is kell köszönnie a fáradozását az igazgatónak.-Na de Perselus ő legalább veszi a fáradtságot,és felköszönt-kúszott egy újabb gondolat a fejébe. Megunta a járkálást,és kezdte idegesnek érezni magát.A híres Pitonos hidegvére úgy tűnt elhagyta.Fejében egymás után kergették egymást a gondolatok.Próbálta magában elnyomni azt a kellemetlen érzést,amit úgy hívnak csalódottság,de hiába erőlködött.-Dumbledore idén elfelejtette a születésnapod-erre a megállapításra jutott el végül.Lassan már ebédidő közeledett.Arcára megpróbált nyugalmat erőltetni.Úgy gondolta nem fogja Dumbledore-nak megtenni azt a szívességet,hogy kimutatja mennyire bántja a tény,hogy az idén elfelejtkezett róla.-Még csak az kéne,hogy nevetség tárgya legyek- ezekkel az érzésekkel indult a nagyterembe. Amíg igyekezett felfelé az alagsorból szokatlannak találta a nagy csendet.-A diákok ilyenkor már zajongani szoktak.Nekik nem számít,hogy vasárnap van,akkor sem maradnak csendben.-Vajon hol vannak?-tette fel magában a kérdést,aztán száját félmosolyra húzta.- Igaz nem is hiányoznak annyira. A nagyterembe lépve érte az újabb meglepetés.Teljes sötétség honolt,és néma csend.Már éppen a pálcájáért nyúlt,hogy egy kis fényt varázsoljon,ám már nem volt szükség a varázslatra.Hirtelen világos lett,és Dumbledore alakja rajzolódott ki szeme előtt.Az igazgató széles mosollyal az arcán elkiáltotta magát: -Boldog születésnapot Perselus!Piton megzavarodott a fogadtatástól.Amúgy is sápadt arca még jobban elfehéredett.Nem számított erre.A magára erőltetett nyugalma szertefoszlott.Körbetekintett,és látta,hogy az asztalok mind a falhoz vannak húzva,középen pedig két szék egymás mellé volt téve.A tanári asztal helyén a falra egy hatalmas szürkésfehér színű vászon volt kifeszítve,mint valami mozi előadáson.-A muglik szoktak ilyesfajta előadásokon részt venni-gondolta magában.-Na nem,Dumbledore nem találhatott ki ilyesmit nekem a születésnapomra,hiszen nagyon jól tudja mi a véleményem a mugli szokásokról.Nem is sejtette,hogy mennyire közel jár az igazsághoz. Azon tanakodott,hogy azonnal visszatér a szobájába,ám mielőtt bármit is tehetett volna Dumbledore odalépett hozzá, karon fogta,odavezette az egyik székhez,és szinte belenyomta.Dumbledore leült Piton mellé,majd megszólalt: -Perselus remélem nem gondoltad,hogy az idén megfeledkeztem rólad.De úgy gondoltam,hogy most valami nagyon különleges dologgal szeretnélek meglepni.A tanárok a segítségemre voltak,és a diákokat elvitték hógolyózni a hegyekbe,hogy zavartalanul lehessünk itt a nagyteremben.Elmondtam nekik,hogy mire készülök.Néhányuk leszegett fejjel bólintottak a kérésemre.Szégyellik,hogy ők sosem köszöntöttek még fel.Bár te sem könnyíted meg a helyzetüket,hiszen nem vagy éppen társasági ember.Piton vészjósló tekintetéből ítélve Dumbeldore úgy találta jobb,ha nem feszegeti tovább a témát,ezért gyorsan elterelte a szót. - Bizonyára kitaláltad már mi az ott a falon-mutatott a vászonra Dumbledore.Piton kelletlenül bólintott. -Megnézünk egy filmet,ám ne valami muglifélére gondolj.Dumbledore kacsintott egyet.Nos indíthatom?Piton újra biccentett,és egy cseppet sem próbálta titkolni arcán az unalmat.Dumbledore a pálcájával legyintett egyet,mire a fény kialudt,és a vásznon peregni kezdett a film.Pitont meghökkentette a látvány.A filmben ugyanis ő,és Harry szerepelt.Igaz valaki más játszotta a szerepüket,de kétségtelen volt,hogy kettejük "kellemes"beszélgetéseit játsszák el.Nem tudta,hogy most nevessen-e,vagy dühöngjön.Dumbledore ajkát továbbra sem hagyta el a mosolya.Piton végül úgy döntött,hogy inkább a vásznat figyeli. -Áh Harry Potter...a mi új üdvöskénk!Piton megeresztett egy villanásnyi vigyort,aztán Harry arcát fürkészte a vásznon.Az dühöt és utálatot fejezett ki.Peregtek a képek előtte,és úgy érezte,mintha újra átélne minden beszélgetést,gyűlölködést Harryvel.Dumbledore néha hunyorogva oldalpillantott a bájitaltan tanárra,ám amikor Piton megérezte magán a vizslató tekintetet,próbált rezzenéstelen arccal figyelni a vászonra. Lassan a végére ért a műsor,és Piton ezernyi gondolattal a fejében állt fel a székről.Dumbledore visszavarázsolta a fényt a terembe,majd Pitonhoz fordult. -Nos Perselus hogy tetszett? Piton nem tudta mit feleljen.Agya teljesen kimerült volt.Dumbledore furcsa ajándékkal “kedveskedett” idén.Pottert sosem tudta megkedvelni,és ehhez valószínűleg javarészt az apja iránt érzett utálatnak volt köze.A lelke mélyén tudta,hogy nem lenne szabad kevernie az ifjabb Pottert az apjával,ám valahányszor Harryre nézett eszébe jutottak a rossz elmékek. Dumbledore kék szemei fürkészően néztek a bájitaltanár arcára.Azon gondolkodott,hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet,hogy pont Harryre emlékeztesse a tanárt,de tudta,hogy Piton sokat gondol az utálatos diákra.Látta Piton gondolataiban,mikor a fekete szemekbe nézett. Piton nagy sokára szólalt meg.Hangja halk volt,és suttogva beszélt. - Albus kétségtelen,hogy maga mindig a legelképesztőbb dolgokat találja ki.De ezt azt hiszem semmi sem tudná felülmúlni.Úgy gondolom nálam mogorvább ember még nem tanított ebben az iskolában. Dumbledore kissé elmosolyodott.Piton válasza számára azt jelentette,hogy Piton talán belátja,hogy nem mindig helyes úgy viselkedni,mintha kőből lenne a szíve. -Csak megerősíteni tudom a választ Perselus,mindazonáltal hozzátenném,hogy azért én jóval többet tudok rólad,mint a kollegák.Csak arra kérnélek,hogy a jövőben próbálj meg egy kicsit kitörni a szobádból,ne a magány legyen az életedben az egyetlen társ.Beszélgess a kollegákkal,hidd el,hogy egy jó beszélgetés sokat ér. Piton előbb tudta volna elképzelni,hogy muglik közé megy nyaralni,minthogy kedélyesen elbeszélgessen a kollegáival,de hangosan csak ennyit mondott: -Majd igyekszem Albus.Most pedig ha megengedi,akkor visszatérnék a szobámba.Találtam egy igen érdekes könyvet,amit még nem olvastam el. Dumbledore Piton vállára helyezte kezét,finoman megszorította,majd elköszönt tőle,és távozott a teremből. Piton lement a szobájába,levette fekete köpenyét,elhelyezkedett a fotelben,és kezébe vette a Dumbledore-tól kapott könyvecskét.Kinyitotta,és hirtelen ledöbbent,amikor az első oldalon hatalmas betűkkel a következő feliratot olvasta: Perselusnak Dumbledore-tól Harry Potter ajánlásával. “Szóval így állunk.Ha most itt lenne Potter,biztos,hogy büntetőfeladatot adnék neki ezért a szemtelenségért “-gondolta magában,aztán lapozott egyet,és a következő bölcsességeket találta: Próbálj meg nyitni mások felé!Ne félj kimutatni érzéseid!Kezdeményezz beszélgetést! Ajka önkéntelenül is mosolyra rándult.Dumbledorenak talán igaza lehet.Nem kellene mindig a szobájában kuksolnia.De ő már csak ilyen.Nem fog megváltozni sohasem.Az egyetlen ember számára,akivel beszélgetni fog a jövőben csakis Dumbeldore marad.Neki nincs szüksége a kollegái megértésére.Ők sem próbáltak sohasem közeledni hozzá,hát ő sem fog. Elolvasott még pár sort a könyvben,aztán becsukta,és fáradtan ledőlt az ágyára.Harryre gondolt,és félhangosan annyit mondott: -Egyszer talán találkozunk még,és akkor majd megkapod a büntetőfeladatot ezért az ajánlásért.Szeme lassan lecsukódott,és álomba merült. Este arra ébredt fel,hogy zajonganak a diákok.Úgy tűnt visszaérkeztek a hógolyózásból.Piton felkelt,magára vette talárját,és elindult a nagyterembe vacsorázni. A tanárok már az asztalnál ültek,és amikor Piton megjelent várakozva nézték őt.A bájitaltanár azonban szokásához híven csak biccentett feléjük,gépiesen megvacsorázott,és csendben távozott,de még hallotta a tanárok megjegyzését: Piton magának való ember.
|