Emlékszem egy sötét teremben ült, magába roskadva. Soha azelõtt
nem láttam õt ilyennek. Nem volt a szemében gúny, arcán is csak a
fájdalom tükrözõdött. Én csak néztem nem szóltam hozzá, tudtam, mit
érez, hiszen a háború az én szeretteimet is elvette.

Mikor észre vette, hogy az ajtó elõtt állok, leszállt a padról, amin
kuporgott és lassan elindult felém. Miközben közeledett 1 könnycsepp
hagyta el gyönyörû szürke szemeit, hogy aztán egy másik kövesse.
Elém lépett és mélybe ható tekintetét arcomba vájta. Nem
gondolkodtam. Nem is tudtam. Magamhoz húztam és megöleltem. Még
soha, senkit nem öleltem ennyi érzelemmel. És õ… õ visszaölelt.
Felnéztem rá és megcsókoltam. Ajkai szinte perzseltek. A szenvedély,
amit a csókba adtunk, feledtetett velünk mindent. Csak mi léteztünk.
Felhevült teste úgy vonzott magához, mint valami hatalmas mágnes.
Nem bírtunk magunkkal. A levegõ izzott körülöttünk.

Elkezdtem kigombolni zöld talárját õ is neki esett az enyémnek. Majd
lassan pólóm alá csúsztatta a kezét. Én az övét csatoltam ki. Közben
egy pillanatra sem szakadt meg a csókunk. Lassan de annál
szenvedélyesebben vetkõztettük egymást. Egyszerre volt követelõzõ
de mégis gyengéd.

Aztán váratlanul abba maradt minden csak néztük a másik testét.
Szinte ránk volt írva, hogy akarjuk egymást mi, mégis teljesen
mozdulatlanok voltunk. Szemünk égett a vágytól. Végül õ volt az, aki
felhagyott kínzásommal magához húzott megcsókolt, majd a csókja
egyre lentebb csúszott. Elõször a nyakamhoz, a vállamhoz aztán
egészen a mellemig. Hirtelen felkapott és az egyik padra fektetett.
Elkezdte nyalogatni már egyébként is nedves testemet. Halk nyögések
hagyták el számat. Nem sokáig bírtam. Felültem. Most rajtam volt a sor.
Kezembe vettem merevedõ férfiasságát és masszírozni kezdtem.
Felnyögött. Nem tudtam türtõztetni magam. Lábamat átkulcsoltam a
dereka körül közelebb húztam, és magamba engedtem. Óvatosan
mozgott bennem, még senki nem volt ennyire gyöngéd velem.
Felsikítottam a gyönyörtõl. Éreztem, ahogy magja szétáramlik
testemben. Még egy kis ideig tartotta az ütemet, majd fáradtan borult
rám.

Nem telt bele sok idõ és mind a ketten elaludtunk. Reggel mikor
felébredtem még ott feküdt mellettem. Egy darabig néztem majd
felkeltem, felöltöztem és a kijárat felé indultam. Az ajtóból még
utoljára
rá pillantottam. Tudtam, hogy se, õ se én nem fogjuk elfelejteni ezt az
éjszakát, de mikor átlépem ennek a szobának küszöbét vége, szakad
annak, amit egyetlen este alatt felépítettünk. Ezzel a tudattal csuktam
be magam mögött az ajtót és indultam el a Griffendél klubhelyiségébe.
Felfelé menet egy könnycseppet töröltem le arcomról.