8. Fejezet
Fenyegetés

- Ülj csak le nyugodtan – mondta Hermione.
- Arina, már mondtam, hogy légy óvatos Malfoyjal – szólalt meg Harry. – Az egész család a velejéig gonosz. Voldemort legelvakultabb, legelszántabb követőik. Nagyon vigyázz vele.
- Igaza van – vetette közbe Hermione. – Az ég szerelmére, próbáld meg távol tartani magadtól. Amennyire csak lehet.
- Mintha az olyan könnyű lenne. Egy percre sem mozdul el mellőlem – mondta keserűen. „Még az álmaimban is velem van.”
- Miért nem kéred meg Dumbledore-t, hogy helyezzen át a Griffendélbe?
- Ron, tudod, hogy nem így működnek a dolgok. Erre még soha nem volt példa a Roxfort történetében. Nem szokták felülbírálni a Teszlek Süveget. Az viszont tény, hogy Malfoy igenis veszélyes.
- Nem tudom. Mindenesetre megkérdezem Dumbledore-t. Egy próbát megér. Úgyis beszélni akar velem.
- Hogy fogjuk ezt túlélni? – nézte szörnyülködve Ron az órarendjét. – Figyeljetek: hétfő dupla bájitaltan, dupla mágiatörténet, dupla átváltozástan és dupla bűbájtan. Ráadásul minden nap lesz óránk Pitonnal! Szerdán négy is! Én öngyilkos leszek.
Nem Ron volt az egyedüli, aki elégedetlen volt az órák számával, hanem minden egyes végzős. Nagyon nehéz évet vetített elő a napi hét-nyolc órának még csak a gondolata is.
- Gyere tündérem, mindjárt kezdődik a bájitaltan.
- Mi is azzal kezdünk.
- Te menj csak nyugodtan. Én megyek, beszélek Dumbledore-ral.
- Elkísérlek.
- Nem szükséges, Malfoy. Majd én vele megyek – szólt közbe Harry.
- Te?
- Nyugalom, fiúk. Draco, menj csak, sietek vissza.
Bár a fiúnak a legkevésbé sem volt ínyére, de egy szó nélkül elment.
- Láttátok az arcát? – nevetett Ron. – Köpni-nyelni nem tudott.
- Igen, de abban igaza van, hogy ideje lenne indulnunk – szögezte le Hermione. – Hacsak nem akartok máris jó okot adni Pitonnak, hogy pontokat vonjon le tőlünk.

Hermione és Ron a pince felé vették útjukat, Arina és Harry pedig az igazgatói irodába.
- Elmondtad már Ginnynek?
- Hidd el, ez nem olyan egyszerű. Mintha megérezte volna, hogy szakítani akarok vele. Mindig valami halaszthatatlan dolga támad, amint alkalmam lenne vele kettesben beszélni.
Az út hátralevő részében nem szóltak egymáshoz.
- Én itt kint megvárlak – mondta a jelszó után Harry.
- Rendben – és elindult fel a lépcsőn.
- Jó reggelt, Dumbledore professzor. Miről akart velem beszélni?
- Foglalj helyet, Arina. Nos, a Teszlek Süveg a Mardekárba osztott be…
- Nincs rá mód, hogy…?
- Korábban nem volt rá precedens, hogy felülbírálták volna a döntését – előzte meg a kérdést. – Ráadásul Piton professzor ragaszkodik hozzá, hogy az ő házában maradj.
- Nem tehetünk akkor semmit?
- Sajnálom. Csak arra tudlak kérni, hogy vigyázz magadra. Főleg most, hogy Harryék nem lehetnek mindig melletted. Perselusban megbízhatsz. Ha bármi baj van, fordulj hozzá.
- Mindenki azzal jön, hogy vigyázzak magamra és tartsam távol Malfoyt. De azt senki sem árulja el, hogy miért?!
- Mert még mi sem tudjuk. Voldemort tervez valamit és amíg nem tudjuk mit, addig nem lehetünk eléggé elővigyázatosak. Legfőképp azok után, ami az Abszol úton történt.
- Professzor úr… nem tudni azóta sem, hogy…
- Sajnos nem. Most pedig az lenne a legjobb, ha mennél. Ne maradj le rögtön az első napon. És Arina – szólt utána, mikor már az ajtóban állt -, mindig csak a szíved szavában bízz.
„Ezzel meg mit akart mondani?”
- Na? – kérdezte izgatottan Harry. Arina válsz helyett csak csalódottan megrázta a fejét.
- Semmit sem lehet tenni?
- Nem. Menjünk órára.

- Mi van veled és Malfoyjal? – faggatta egyperces hallgatás után.
- Semmi! Mi lenne?
- Figyelj, Malfoy nagyon jóképű. Mindig is bomlottak utána a lányok.
- Harry!
- Gazdag és halálfaló az apja. Voldemort jobbkeze. Ő sokkal jobban illene hozzád mint én.
- Mi a fene ütött beléd? Eddig csak szidtad nekem, most meg az egekig marasztalod? Vagy csak arról van szó, hogy ilyen hamar feladtad a küzdelmet?
- Milyen küzdelmet?
- Értem… értünk.
- Soha nem adom fel a harcot a szerelmedért. Csak értsd meg, milyen rossz nekem, hogy együtt látlak vele.
- Ez ellen nem tudok mit tenni. Nem kerülhetem őt, mindketten mardekárosok vagyunk.
- Attól még nem kellene kézen fogva mászkálnotok!
- Megragadta a karom és húzott maga után! Harry, ne veszekedjünk.
- Én nem akarok veled veszekedni, de egyszerűen megöl a féltékenység, amikor mellette ülsz, bámult téged, a füledbe suttog, fogja a kezed…
Arina közelebb lépett hozzá és megcsókolta. Harry szorosan átkarolta és olyan szenvedéllyel csókolta, mintha ez lett volna az utolsó…
- Nagyon hiányoztál. Ígérd meg, hogy amikor csak lehet velünk leszel. Nem bízom Malfoyban. Az az érzésem, készül valamire.
- Mégis mire?
- Fogalmam sincs. De ki fogom deríteni.
- Megpróbálom majd leállítani.

- Elnézést, Piton professzor – léptek be a terembe.
- Húsz pont a Griffendéltől a késéséért, Potter.
- De Dumbledore professzornál voltunk – mentegetőzött Harry.
- Tudtommal csak Ms Riddle-t hívatta az igazgató úr. Tőle nem is vontam le. Viszont újabb tíz pont a Griffendéltől, amiért hazudott nekem, Potter. És további tizet fogok levonni, ha továbbra is feltartja az órámat és nem ül le végre a helyére – fordult el Piton. Harry leült Ron mellé, miközben magában átkozta a professzort, Arina pedig követte őt. Egy rövid fejcsóválással jelezte Hermionénak, hogy nem járt sikerrel. A Mardekárban kell maradnia. Nincs semmilyen kibúvó.
- Ms Riddle, ha megkérhetem, fáradjon előre ehhez az asztalhoz. Mr Malfoynak ugyanis szintén nincs még párja. Valamint ő, mint a csoport legjobbja, biztos sokat tud majd önnek segíteni.
Arina a többiekre pillantott: Harry keze ökölbe szorult, Hermione feje elképesztően vörös volt, Ron pedig együttérzően nézett rá. Malfoy arcáról pedig az Istenért se tűnt el az önelégült vigyor. Nem volt más választása, odaült mellé.
- Akkor talán az lenne a legjobb, ha folytatnák a munkát. Aki nincs kész az óra végéig, büntetőmunkát kap.
- Mit akart Dumbledore? – suttogta a mardekáros.
- Majd később elmesélem – próbálta húzni az időt és lopva Piton felé nézett, aki mint prédára leső keselyű szlalomozott az üstök között.
- Nyugodtan beszélhetsz. Tőlünk sose von le – mosolygott. – Szóval, miért hivatott?
- Csak meg akart velem beszélni pár dolgot. Tudod, jól ismeri az apámat – úgy gondolta az a legegyszerűbb, ha nem hazudik neki. De természetesen nem is mond el neki mindent.
- Aha. Te vagy az új kedvence, mi?
- Ugyan dehogy.

- Szegény, egyáltalán nem irigylem. Én nem bírnám ki, hogy ilyen közel legyen hozzám az a görény. Nézzétek, azóta is a fülébe duruzsol. Piton bezzeg úgy tesz, mintha észre sem venné.
- Húsz pont a Griffendéltől a beszélgetésért, Weasley.
- Szemét – mondta halkan, miután a professzor már továbbment.
- Újabb tíz pont.
Ron már szólásra nyitotta a száját, amikor Hermione erősen megrúgta a lábát.

- Ne úgy, drága. Apróbb darabokra vágd a denevérszárnyat. Várj, megmutatom – azzal Arina mögé lépett, kezeit a lány kezeire helyezte, úgy irányította. – Majd most törjük finom porrá – súgta a fülébe, meleg leheletével csiklandozva őt. Arina önkéntelenül elnevette magát. Nem úgy Harry, aki egész idő alatt őket figyelte és nem a bájitalra koncentrált. Ennek meg is lett az eredménye: üstjének tartalma felrobbant és beterítette a fél termet.
- POTTER! Maga nem tud olvasni? A táblán az áll, három csepp szalamandravért kell hozzáadni, nem az egész fiolát! Ötven pont a Griffendéltől és ír nekem két tekercs hosszú dolgozatot a szalamandravér helyes használatáról! Holnapra – majd egy pálcaintéssel eltüntette a balul sikerült bájital maradványait. Draco Malfoy, valamint az összes Mardekáros elégedetten kacarásztak. Már az első órán száztíz ponttal lettek szegényebbek a griffendélesek. Egyedül Arina nem nevetett rajtuk.

- Kiváló munka. Az egyetlen valamire is használható ellenméreg – mondta Piton az óra végén Arináék munkáját látva. Bár Hermione főzete is ugyanolyan lilára sikerült. – Harminc pont a Mardekárnak. Remek csapatot alkotnak ketten – jegyezte meg, Malfoy legnagyobb örömére.

Draco egyetlen pillanatra sem tágított Arina közeléből egész áldott nap. Így nem volt alkalma Harryékkel váltani pár szót. Ráadásul ragaszkodott hozzá, hogy együtt tanuljanak, így nem tudott utánanézni a könyvtárban a látomásokkal kapcsolatos aggályainak. Bár egész nap csak Harry járt a fejében, mégis újfent Malfoyjal álmodott.
- Melyik a kedvenc virágod? – kérdezte tőle a fiú. Feküdtek az erdőben és Arina arcát simogatta egy margarétával.
- A rózsa a legszebb, de a jázmin illata a kedvencem.
Arra ébredt, hogy Draco megpuszilta a száját.
- Ezt ne csináld többé! – szólt rá és megpróbált felkelni, de nem engedte. – Draco, kérlek! Még el kell intéznem valamit, még az órák előtt.
- Várj, beszélni akarok veled.
- Miről van szó?
- Nem szólok még egyszer, cica. Ne menj Potterék közelébe.
- Különben mi lesz?
- Ne akard megtudni. Nem figyelmeztetlek többször – majd egy újabb puszit adott a szájára és kiment.