3. fejezet- Death of Narcissa

Az iskola lassan beindult. Sok érdekes tantárgy. Sok idegesítő tanár. Bájitaltan. Piton. Ő a kedvenc tanára. Régebben már járt náluk. Ő is halálfaló. Rose fiatal volt ,hogy felfogja mit is takar ez, de azért körvonalakban tudta mit jelent ez. Piton volt az iskolában az egyetlen ember, aki nem beszélt annyit feleslegesen, de borzasztó megértő volt. Piton és Rose rengeteget beszélgettek, a férfi tanárijában. Rose sokat mesélt neki a honvágyáról, apja hiányáról. És olyan dolgokról is, amiket másnak soha nem mondott volna el. Örökbefogadásáról.. Kicsi volt akkor még, de mégis jól emlékszik az egészre. Mély barátság szövődött közötte és a húszas éveinek végét taposó tanár közt.
Ahogy teltek az évek Rose egyre nőtt, egyre nőiesebb lett. Az iskolában sok mardekáros pályázott kegyeire, de Őt nem igazán érdekelték ezek a „kisfiúk”.
Épp 14 és fél volt, amikor egyik este, épp egy Pittonal eltöltött beszélgetés után, baglyot kapott Luciustól.

Kedves Rose!
Még ma este küldök érted egy embert érted! Haza kell jönnöd, még a téli szünet előtt, még ma! Narcissa haldoklik.
Lucius

Rose alig kapott levegőt. A nő akit szinte anyjának tekintett. Meg fog halni. Azonnal szólnia kell Dumbledore-nak, reméli, hogy az a vén sarlatán elengedi őt. Most otthon kell lennie a családjával.
Dumbledore, minden további nélkül elengedte, hopponálni még nem hopponálhatott. Így hopp-porral kell utaznia. Az ember, aki eljött érte a csomagjait cipelte. Rose elköszönt Gwentől. Kimondta a kandallóban az uticélt és már ott is volt. A sok forgást és émelygést amit az út okozott neki szinte észre se vette. Rohant fel a szobába. A háló előtt megállt. Biztos, hogy ezt akarja? Benyitott. Lucius Malfoy-t találta bent. De nem az érzések nélküli halálfalót, egy megtört embert látott. Narcissa nem volt ébren, de így is látszott az arcán, hogy nagy kínokat él át.
- Megérkeztem- mondta halkan, amikor odaért az ágyhoz. Lucius bólintott köszönésképp.
- Mi van vele? Mi a baja? Nem lehet megmenteni?
-Sok-sok orvos hívtam, de senki se tudja mi a baja, alig van esélye rá, hogy megéri a holnapot.
- Értem. Szeretnéd, hogy egyedül hagyjalak vele?
-Ne! Maradj itt! Nem sok lehet már hátra neki...
Mintha varázsszót mondott volna ki, Narcissa egyre ritkábban kezdett levegőt venni és a pulzusa is lelassult.
Rose szemében egy könnycsepp jelent meg. És végiggördült az arcán, amikor Narcissa mellkasa egy nagyot emelkedett, aztán többé nem mozdult. Lucius kiment a szobából. Rose leült az ágy szélére. Nem tudott mit tenni. A nő meghalt. Már nincs visszaút. Csak reméli, hogy egy jobb helyen van már. Megigazította a szőke nő haját. Majd felállt és kisétált a szobából. Bement Draco-hoz, a most 11 éves kisfiú mélyen aludt, álma kicsit nyugtalan volt. Végigsimított a szőke tincseken. Ettől Draco láthatóan, megnyugodott kissé. A fiatalabb Mr. Malfoy-on már túl volt. Most jön a nehezebb. Besétált a nappaliba, az kandallóban épp égett a tűz. Előtte két fotel. S egyikben ott ült bort iszogatva, Lucius.