6. fejezet- A bál

Az idő mindent begyógyít. Így volt ez velük is. Bagolypostán Rose és Lucius tisztázták, hogy ezen túl kell lenni. Legyen minden olyan, mint régen.

Rose-nak nagyon jól ment a tanulás. Ötödik évének második felét taposta. Tavasz volt. Közeledtek az év végi vizsgák. Ez sok tanulást jelentett. Annyira sokat, hogy Rose meglepődött amikor, egyik reggel az ágya mellett 3 ajándékcsomagot talált. „Hát, persze! Ma van a szülinapom!” Az első ajándék Pitoné volt: egy könyv volt, borítója az ember hangulatához igazodóan színeződött. Belül, pedig fekete mágia. Gyorsan beleolvasott, érdekes könyvnek találta. A második Gwen-é volt: ahogy kibontotta halkan felsikoltott, egy gyönyörű kisestélyi volt. Hosszú fekete itt-ott csillogó vagy épp tüll berakásokkal. A harmadik ajándék egy kis doboz volt, rajta a Malfoy-család címerével, Lucius. Egy fehérarany nyaklánc. Úgy nézett kis mint egy rózsa, tövisek és levelek futottak végig a szálon, míg középen egy rózsa virágban végződött.

Nagyon szép ajándékok...Kellemes 15. születésnap

Rose vizsgái, mind kitűnőek lettek, egyedül a mugliismeretből volt csak jó, de azt jövőre úgy is leadja.

Az iskola a végéhez közeledett. Rose- miután meggyőzte apját- meghívta Gwen-t hozzájuk. Lucius egyből, hogy megtudta, hogy Gwen is aranyvérű, sokkal könnyebben meggyőzhető lett. Együtt szálltak fel a vonatra. Rose boldogan mesélte, hogy egy kis bált rendez apja a sikeres vizsgái tiszteletére. Hazaértek. Rose lelkesen ugrott apja nyakába, ezt az utóbbi kicsit nehezményezte, nem szerette, ha mások előtt kívánja meg tőle, hogy érzelgős legyen. Majd megmutatta neki, melyik Gwen szobája, pont Rosé mellettit kapta. A bál pont 3 nap múlva lesz, ÉS ez a három nap, oly gyorsan eltelt, hogy észre se vették és már a reggelijük mellett beszélték, hogy mit vesznek fel aznap este. Gwen jobban otthon volt, ebben a témában, segített is Rose-nak. Este a bál előtt egy jó órával, már a vendégek ¾ -e ott volt. Rose örült, hoyg végre felveheti a ruhát, amit még Gwen-től kapott. Hozzá felvette a nyakláncot is. De a hajával nem tudott mit kezdeni.

Teljesen idegesen lépett be Gwen szobájába.

-Kérlek! Kezdj valamit a hajammal!

- Rendben, ez jó lesz?- mutatott bele a könyvbe. A hajba szőke csíkok voltak, elől össze volt fogva, hátul kis hullámmal omlott viselője vállára.

- Hú! Tökéletes lesz!- Gwen leültette őt egy 20 percig ügyködöt körülötte és, már kész is volt. Ott állt kisestélyiben, jó frizurával. Jól nézet ki.

- Gyönyörű vagy- mondta Gwen és eljátszotta, hogy kitöröl egy könnycseppet a szeméből. Jót nevettek. Gwen is átöltözött. Méreg-zöld ruhájához, egyenes haját kontyba fogta. Majd lement a vendégek közé.

Rose egyedül maradt a szobában. Kicsit izgult, őszintén remélte, hogy jól sikerül ez a nap. Nagy levegőt vett és kilépett a szobából. Lesétált a bálozók közé, egy pillanatra mindeki ránézett, aztán mindenki visszatért, ahhoz, amit addig csinált. Néhány ember gratulált neki, végig nézett rajtuk, alig ismert valakit, inkább csak úgy látásból. Szerencsére, az a szokás, hogy az ünnepelt kezdje a nyitó táncot, már nem volt általános. Már sokan táncoltak.

Rose odasétált Luciushoz:

- Úristen! Gyönyörű vagy! Igazi Malfoy! A hajad, azok ott szőke csíkok?- kérdezte ámulva.

- Igen, apám. Tudod, Draco is, te is, Narcissa is szőke volt. Most ennyit én is megengedtem magamnak én is, és Gwen megcsinálta nekem.

- Ne felejts el, emlékeztetni rá, hogy köszönjem meg neki- mosolygott- Apropó, az első tánc lehet az enyém?

-Ez természetes apám- mondta s kezét, nyújtotta apjának. Keringő. Rose hozzábújt a férfihez és élvezte a zenét, a társaságot.

Már a második táncnál tartottak, amikor Rose észrevette Pitont a tömegtől félrehúzódva az egyik falnál. Bocsánatot kért apjától és odasétált hozzá.

-Örülök, hogy eljött professzor

- Oh, Rose elegáns, mint mindig. Nem hagytam volna ki ezt a bált- mondta savanyú arckifejezéssel.

- Gondolom a professzor nem hajlandó velem táncolni, de...- kezével az egyik asztal felé intett, amiről két pohár bor repült a kezébe- megihatna velem egy pohár bort.

- Kisasszony, nem fejezte még be az iskolát, tehát jobban tenné, ha nem varázsolgatna- mondta, miközbe átvette az egyik poharat.

-Ez nem varázslat, csak az én személyes tehetségem- mondta pajkos mosollyal Rose- ezt nem minősítik varázslatnak, már sokszor használtam itthon is.

- Akkor, igyunk a sikeres vizsgáira

-Rendben

- Perselus...- hallatszott egy kimért hang Rose mögül, Lucius sétált hozzájuk, szemében furcsa láng égett.

„Mérges?”- gondolta Piton.

- Lucius...- biccentet felé a fekete varázsló.

- Tudja, Rose akármennyire szép és nőies már, még kiskorú és semmi jó nem származik belőle, ha alkoholt fogyaszt...- kezdet bele apai monológjába. Rose-nak felderengett mi történt amikor utoljára bort ivott, anyja halálának napján.

- Elnézést Mr. Malfoy, úgy gondoltam ennyi nem árthat neki- válaszolt Piton.

- Úgy gondolta?...- válaszolt Lucius, egyértelműen dühös volt.

-Apám, én kértem a professzort, hogy koccintson velem- mondta Rose. Lucius ránézett, szeméből eltűnt minden méreg. Rose belekarolt apjába

-További jó estét, Perselus- mondta és elsétáltak.

Piton kérdően nézett utánuk. Lucius-t biztos nem az egy pohár bor zavarta. Elhatározásra jutott, a lány még nem tanult oklumeniciát, csak egy pillanatra néz bele. Fel se fog neki tűnni. Ránézett a lányra, összpontosított rá. Bevillant egy kép: Lucius és a lány! Érezte a lányban a vágyat. Ebben a pillanatban abba kellett hagynia a lány így is megszédült.

Nem tudta mire vélni a látottakat. Rossz volt látni őket. Rossz volt érezni azt a tüzet, vágyat. De hisz a mostoha-apja! Mi történhetett köztük? Beszélnie kell a lánnyal. Majd az iskolában. Ráér addig? Ma este semmiképp! Akkor majd az iskolában...

Nem úgy viselkednek, mint a szeretők. Csak, mint apa és lánya. Lucius akkor miért olyan ingerült? Csak nem? Féltékeny lett volna rá? Erre a gondolatra Piton-nak egy apró mosoly jelent meg az arcán. Megmondja Rose-nak, hogy bele nézett a gondolataiba, mérges lesz rá... Talán máshogy kellene megoldania? Majd kitalál valamit...

Többet nem foglalkozott ezzel ezen az estén, korán távozott.

Rose nagyon jól érezte magát és új ismeretségeket is kötött. Sokat nevetett Gwen-nel. Majd kimerülten, de vidáman merült álomba.

Lucius álmos volt, de nem tudott aludni. Nem tudta mi lelte őt? Minek támadt Pitonra? Egyszerűen zavarta, hogy a lánya vele borozik vagy az zavarta, hogy Rose vele borozik? Lehetetlen, hogy nem tudja elfelejteni, mit váltottak ki egymásból...