7. fejezet- Hosszú nyár

Lucius továbbra is elnyomott minden vágyat magában. Itt apaként kell viselkednie. És úgy is fog! Ha a nyarat túléli, akkor túlél mindent.
Az első hónap könnyű lesz. Hisz itt van a lánya barátnője. Gwen. Nem köszönte meg neki a csodálatos frizurát, mit köszönt volna? Az újabb vágytól teli, az újabb vad álmokat, amiket Rose ébresztett benne olykor-olykor. Egyre jobban utálta magát.
Rose jobban bírta. Ő maga előtt sem ismert be semmit az érzéseiből. Csak apró jeleket észlelt, csak észrevette, hogy egyre jobban ragaszkodik a férfihez.
Tehát az első hónapon könnyen túl voltak. A másodikon már nehezebben. De Lucius ezt is jól tűrte, azt figyelve, hogy alig aludt az éjszakákon. Július vége felé történt: Lucius megint Rose- val álmodott. Rose véletlenül sétált éjszaka pont apja szobája előtt, felfigyelt a bentről kiszűrődő zajokra. Gondolta felébreszti. Bement. A férfi nyugtalanul forgolódott az ágyban. Leült mellé, vállára tette a kezét és finoman megrázta. Majd kicsit erőseben. A férfi hirtelen riadt fel:
- Nyugodj meg apám, csak rémálmod volt.- mondta neki és megpróbálta magához ölelni.
Lucius-t elborította az a fékezhetetlen hév, amit nem hagyhatott elszabadulni. „Ölelj át! Ne engedj el soha! Szoríts jó erősen!”
- Menj ki a szobából- mondta a tőle telhető leghidegebben, amennyire ebben a helyzetben lehetett.
- Apám, csak egy rossz álom volt, ne légy ideges- „Tudom jól mi volt…” gondolta Lucius.
- Menj ki a szobából!- ismételte, hangja már remegett. Rose azt hitte a dühtől, csak Lucius tudta, hogy az elfojtott vágynak ebben nagyobb szerepe van.
- Mérges vagy rám?- kérdezte a lány. Lucius szeme a sötétséget megszokva elkalandozott a lány testén, elidőzött a lány kebleit alig fedő kis hálóingen. Szinte látta, ahogy lekerül róla. „Ez kész őrület!”
- Az Isten szerelmére Rose menj már ki a szobából- mondta hangját felemelve- Nem haragszom rád! Csak azt akarom, hogy kimenj. Most!
A lány végre megértette. És kisétált az ajtón…
Lucius visszahanyatlott az ágyra. Pihegett kicsit. Majd felkelt, kinyitotta az erkélyajtót. Kitárta karjait és hagyta, hogy a hideg éjszakai levegő lehűtse a testét.
Rose nem értette apja elutasítását, úgy vette észre, hogy mostanában elhidegül tőle. Lehet, hogy túlságosan sok jelentőséget ad az egésznek, senki sem szereti, ha felkeltik éjszaka…
A hátra lévő hetek eseménytelenül teltek. Bevásárlás az Abszol-úton, pakolás. Néhány könyv átlapozása. Mielőtt Rose észbe kaphatott volna már a Roxfort Expresszen találta magát. Az utolsó kupéban összefutott Gwen-nel, mint az eddigi összes évben… Lucius fellélegezhetett. Most lesz ideje megfeledkezni a lányról.
A Roxfort Expressz a tőle megszokott pontossággal befutott. A beosztás utáni lakomán Rose vidáman vacsorázott barátnője társaságában. Nem is sejtve, hogy valaki figyeli őt…