Nyári szünet...

- Márpedig el kell menned Hozzá!- kiabált Lucius.

- Nem fogok elmenni hozzá! Nem leszek Voldemort kurvája!

- Borzasztó vagy! Nem érted ezt az egészet!- dehogynem, Lucius jól tudta, hogy a lánynak igaza van. Voldemort, amennyiben megfelelőnek találná a lányt, ha mondhatjuk így, ágyasa lenne. Talán gyereket is szülne neki, aztán többet nem foglalkozna vele. Lucius-nak fájt a legjobban, tudta, hogy a lány sokkal jobbat érdemel, mint hogy egy egyéjszakás kaland legyen belőle. De előbb-utóbb akkor is találkozniuk kell, és ha nem is most, akkor ha befejezte az iskolát.

-Az apád vagyok! Én mondom meg, mit csinálj! Ha akarom, elvehetném az életedet is!- „Na, mi ütött belém? Megölni? Inkább magamat!”

- Akkor egyenesen ide átkozz- mondta és feltépte a blúzát, a felső 3 gomb leszakadt és a blúz szétnyílt. Mellét csak egy kis csipke melltartó takarta. És rámutatott a helyre, ahol körübelül a szíve van- És tedd meg most! Rögtön!

Lucius megbabonázva nézte a kiabálástól fel-le emelkedő mellkast. Odasétált a lányhoz. Megfogta a kezét és elemelte a szívéről. Majd megsimította azt. „Megint! Ilyen nem létezik! Nem hiszem el, hogy ezt váltja ki belőlem!”

Arca megkomorodott, majd kisietett az ajtón. Rose egy pillanatig habozott. Aztán utána ment. Amikor benyitott a szobába, a férfi az asztala mögött ült, mellkasán keresztbefont karokkal. Rose odasétált hozzá és hátulról átölelte, fejét a vállára hajtotta.

-Bocsáss meg apám! Neked köszönhetem, hogy ilyen szép életem van. S tőled ez még nagyobb jótett, hogy felneveltél, hisz saját gyereked is van, Apám...- mondta Rose, s a következőket már csak suttogta : -Szerelmem.

Lucius eddig lecsukott szemei hirtelen felpattantak. „Ez nem lehet, álmodok!”

-Nem csinálhatok veled semmit, a lányom vagy- mondta elfúló hangon.

- Mind ketten jól, tudjuk, hogy nem vagyok a lányod- felelte Rose, nem tudta honnan vette a bátorságát ahhoz, amit csinál.

„Nem csinálhatok vele semmit! Á! Nem bírom, ha így önként mond ilyeneket.” Ránézett a lányra, azok a szemek. „Minden veszve, nem vagyok az apja! Ilyen áron nem!” Bátortalanul gyengéden csókolta meg a lányt. Majd érezve, hogy visszacsókol, egyre szenvedélyesebben. Felállt a székről, szembe a lánnyal. Miközbe csókjuk mélyült, Lucius keze elindult a lány testén. Rose csókjukba nyögött, amikor Lucius megmarkolta a fenekét. Lucius megpróbálta itt is visszafogni magát, nem akart durván bánni, imádatának tárgyával, bár a 2 évnyi folyamatos elfojtás nem könnyített a helyzetén.

- Rose!- lehelte elszakadva a nő szájától- Ha nem hagyod ezt abba- utalt a lány kezére, ami egyre kellemesebb helyekre tévedt- Ha nem állítasz le! Ha nem mondasz nemet! Meg fogom tenni! Ha nem akarod még nyugodtan, szólj, de közeledünk a ponthoz, amikor már nem tudok majd megállni- ez a mondat volt, ami Rose-t egyenesen Lucius karjaiba lökték, ettől lett biztos, hogy akarja a férfit, most. Ez egyértelműen látszott az arcán is. Azért biztatásnak még intimebb helyekre tévedt a keze. Lucius kicsit hátra vetette a fejét, felnyögött, arca felragyogott, és újra csókolta a lányt.

Majd karjaiba kapta és az ágyhoz vitte. Talár már rég nem volt rajtuk. Leszakadt a maradék gomb is a lány blúzáról, és a ruhadarab a földre esett. Lucius arcát a még melltartóval védett mellek közé fúrta. Rose azt hitte a mennyben jár, csak ott lehet ennyire jó... Leszaggatta Lucius ingét. Míg Lucius lehámozta a lányról a nadrágot. Rose finoman az ágyra lökte a férfit. Majd szájával elindult felfedezni a férfi felsőtestét, miközbe egyre lejjebb haladt, szája még hasánál járt, de kezei már az övet csatolták ki, majd ez a ruhadarab is a földön végezte. Lucius egyértelműen érezte, hogy eljött a pont, ahonnan nincs visszaút, amikor Rose ajkai elérték a már egy ideje meredő férfiasságát.

-Rose! A tűzzel játszol!- mondta és felhúzta magához a lányt, újra megcsókolta, majd újra és újra. Lefektette az ágyra és ő is rádőlt. Rose-ról lekerült a csipkés kis melltartó, sőt a bugyi is.

Lucius egyenként szájába vette Rose megkeményedő mellbimbóit, majd lejjebb csúszva, csókokkal jutalmazta egész testét. Rose belemarkolt a férfi hajába és szájához húzta.

- Kérlek! Ne kínozz tovább!- mondta, Lucius majd megőrült ettől hangtól és szívesen teljesítette a kívánságát is. Ajkait szájára tapasztotta.(Ki tudja aznap este hányadszor) És beléhatolt. Rose felsikkantott, bár hangját elnyelte a csók. Megvadult az érzéstől, hogy Lucius benne van, átkulcsolta lábaival a derekát. Míg körmeit az őt szorító kézbe mélyesztette. Egyre gyorsabban kapkodták a levegőt, ahogy gyorsultak a lökések és közeledett az édes gyönyör.

- Lucius! Kérlek! Mindjárt!

-Szoríts erősen! Itt ne hagyj!- hörögte a férfi.

- Most! Érzem!

- Én is! Szeretlek...- mondta s érezte, hogy eljut a csúcsra. Mámorban kiáltotta a lány nevét, miközben elélvezett. Abban a pillanatban a lány is elérkezett az orgazmushoz s sikította kedvese nevét az égbe. Fáradtan omlottak egymás karjaiba. A lány kisimított néhány hajszálat kedvese verejtékező homlokából...

- Lucius- ízlelgette a nevét két csók közt.

-Nocsak, már nem: apám?- mosolygott

-Kedvesem, az apámmal csináltam volna ilyesmit?

- Nem hiszem Rose...

Vad kis csókokkal borította a lány száját és szája környékét. Nem akarta elengedni, egy álom nem lehet ennyire valós, ennyire szenvedélyes...

A lány átölelte a férfit, szorosan hozzábújt és lassan elaludt. Lucius-nak is lassan lecsukódtak a szemei és két éve először egészen nyugodtan aludt el...