10. fejezet- Nyár és búcsú
Rose reggel korán ébredt. Mérhetetlen boldog volt, amikor meglátta a férfit maga mellett az ágyban. Zavartalanul aludt. Szemével végigsimította a férfi arcát. Nem akarta felébreszteni, annyira jó volt ez így. Végül csak nem bírta ki, kisimított néhány szőke hajszálat a férfi arcából, majd apró csókot nyomott a szájára. Gyorsan húzódott el. „Ne ébreszd fel!” Ebben a pillanatban a férfi kinyitotta a szemeit
- Jó reggelt!- mondta mosolyogva.
- Bocsánat, nem akartalak felkelteni.
- Semmi baj. Miért aludjak, ha az időt sokkal, jobb dolgokkal is el lehet tölteni?- mondta és megcsókolta a lányt, majd lejjebb haladt szájával.
- Lucius! Korán reggel van- mondta tetetett felháborodással Rose, akarta ellenére reagált a teste. Elnyomott egy nyögést és belemarkolt a lepedőbe.
- Rose, két hosszú évig éltem kínok között, bizonytalanul... Kérlek, kell valami, hogy legyen értelme felkelnem
- Te szegény, hogy bírtad ki eddig? Még jó, hogy ez a két év nekem gondtalanul telt...- mondta ironikus hangon, de amikor Lucius válasz helyett megharapta a mellbimbóját, eltűnt a hangjából az irónia, és egészen más költözött a helyére.
- Vadulunk? Húú..te akartad! Reszkess!- mondta mosolyogva Rose. Lejjebbcsúszott és megtalálta a férfi száját, szenvedélyesen csókolta, harapdálta. Közbe körmeivel végigszántott kedvesén.
- El a körmökkel vagy kikötözlek- fenyegette meg, már amennyire most tellett neki.
- Te jó ég! Most jut eszembe! Gwen a délelőtt jön!
- Ez a kikötözésről jutott eszedbe?- mondta unottan Lucius, miközbe nem állt le Rose csókolgatásával.
- Lucius! Legyél kicsit komolyabb- nevetett Rose- Előtte nem lehetünk ilyenek és Draco előtt sem, és ami azt illeti senki előtt sem.
- Tudom- gondolkozott el a férfi- Na, menjél a szobádba, öltözz át , hozd rendbe magad, majd reggelinél találkozunk.- mondta- De gyorsan! Mert másképp nem tudlak majd elengedni, s nem jönné ki magát jól, ha Gwen az ágyba találna minket.
Rose szépen lassan felöltözött, míg a férfi egy karosszékből nézte őt, már az ajtó felé tartott, amikor a férfi megköszörülte a torkát. A lány visszarohant hozzá, megcsókolta, Épp hátat fordított neki, hogy kiinduljon, amikor egy kezet érzett a csuklóján, ami visszarántotta őt Luciushoz.
- Sajnálom, túl sokáig öltöztél, már nem tudlak elengedni- suttogta a lány fülébe. A lány ruhái, amiket az előbb vett fel újra a földön kötöttek ki, jelezve az utat, ahogy elérték az ágyat.
Gwen tényleg, nemsokára megérkezett, a reggeliző asztalnál találta őket.
- Gwen! Örülök, hogy újra látom- köszönt Lucius „Dehogy örülök! Ha eszembe jut, hogy mi épp hol lennénk, ha maga nem látogat meg minket...”
- Üdvözlöm Mr Malfoy! Rose!!- rohant a lányhoz- Úgy hiányoztál...
A nap kellemesen telt. Ebédnél, Rose leejtett egy villát véletlenül, egyszerre nyúltak Lucius-val érte, az asztal alatt megcsókolták egymást. Nem tehettek róla, szerelmesek voltak és vággyal tele.
Amikor Gwen felrohant a szobába egy fürdőruháért. Lucius gyorsan odafordult Rose-hoz.
- Kérlek, a vacsoránál mondj nekem valami tiszteletlent, sértőt, bármit, ami miatt, vacsora után „elbeszélgethetek” veled. Mert ugye a barátnődnek, feltűnne, ha nálam aludnál, de nem bírom ki nélküled az éjszakát...
És Rose így is tett, aznap este sokáig tárgyalták ezt a témát. Szerették egymást. Néha szenvedélyesen, vadan; néha gyengéden, romantikusan. Minden nap adtak rá okot, hogy együtt legyenek egy órácskát.
Így telt el a nyár, játékosan. Minden nap egyre jobban szeretve egymást, Gwen hazautazása után, még könnyebb volt. Most már szinte minden nap együtt aludtak. Aztán lassan elérkezett a nyár utolsó éjszakája. Tudták, hogy ezután, sokáig nem fognak találkozni, sokáig nem érhetnek egymáshoz.
- Nem akarlak itt hagyni- suttogta Rose, még mindig pihegve, az előbbi szeretkezésük miatt.– Nem bírom ki nélküled téli szünetig, bele fogok őrülni, ha nem érhetek hozzád annyi ideig...
- Ez az utolsó éved, ezt még kibírod, aztán ha kell, többet nem válunk el soha, majd meglátjuk mi lesz utána- „Miket beszélek? Ne menj el! El ne engedj, ne hagyj itt! Meghalok, ha nem csókolhatlak 3 hónapig!”
- Jó éjt, szerelmem!- mondta Rose és szorosan hozzábújt az izmos testhez, ami annyiszor jutotta el őt a paradicsomba. S most sokáig nem fogja érezni ezeknek a karoknak a szorítását, ennek a szájnak a kényeztetését...
Másnap elbúszúztak, majd a lány visszautazott Roxfortba...