14. fejezet- Kimondani

Azon az éjszakán még sokszor szerették egymást. Így a reggel, majd a kora délután az ágyban találta őket. Míg Lucius hanyatt feküdt, Rose mellkasán pihentette a fejét, lábát a férfiére rakta és kezével az oldalát simogatta.

- Ma ne keljünk fel!- ajánlotta Rose.

- Szerintem, ma nincs különösebb dolgom és a Nagyúr se valószínű, hogy hívatna, de akkor se hiszem, hogy jó lenne egész nap itt lenni, bár kétségtelenül kellemes...

- Mit tegyek, hogy itt tartsalak- kérdezte Rose csintalanul, majd felhajolt Lucius szájához. Még csókolóztak, amikor az ajtó megcsikordult, kivágódott.

-Apám- rontott be Draco, majd mikor meglátta a rémült nővérét és mérges apját. Egymás karjaiban!

- Ti!- kezdte, de jobbnak látta megfordulni és minél előbb kimenni a szobából.

- Draco!- hangzott Lucius tiszteletet parancsoló hangja.

- Igen, apám.- mondta elfordulva Draco, nem akarta még nézni is őket

- Hányszor mondtam, bekopogsz, mielőtt rárontasz valakire- próbálta oktatni és ezzel terelni a témát Lucius.

- Bocsánatot kérek- majd kis szünet után- ti? Miért? Apám, hisz ő a lányod! Ez nem normális dolog!

- Azt hiszem, némi magyarázattal tartozunk neked- mondta Rose miközben egy vékony takaróba csavarva odalépett Draco-hoz.- Draco, én vér szerint nem vagyok a nővéred, bár csodálom, hogy eddig erre nem jöttél rá, már csak hajam színe miatt sem. Lucius-ék khmm... apáék még azelőtt fogadtak örökbe mielőtt te, megszülettél.- mondta Rose, kis szünetet tartva, Draco bólintott, hogy megértette.

- Ami pedig ezt illeti...- mutatott Lucius-ra, magára, az ágyra.

-Beleszerettem a nővéredbe- fejezte be Lucius. Rose csodálkozva nézett Lucius-ra, azt, hogy „szeretlek” még nem is nagyon mondta neki, néha egy-egy szeretkezésük alkalmával kimondta de ennyi! És most kimondta, méghozzá a fia előtt. Lucius nyakába ugrott és csókolta ahol érte.

- Rose! Ez így is beteges! De ha már Ez van köztetek, legalább előttem fogjátok vissza magatokat.- mondta mérgesen Draco.

- Oh, bocsánat- mondta szemét lesütve Rose- igazad van. Visszafogjuk magunk.- Ez vicces volt, hisz nem hoz ez semmi változást, hisz előtte eddig is visszafogták magukat.

- Ennyi nekem elég is volt mára- mondta Draco és kisietett a szobából

- Azt hiszem mégis fel kell ma kelnünk- kapott a karjához Lucius- A Nagyúr hívat- gyorsan felöltözött, elbúcsúzott, majd elment.

Rose visszament a sajátszobájába. És hozzálátott egy bájitalhoz, hisz még csak 16 és nem lenne szerencsés, ha iskola vége előtt esetleg teherbe esne. Tehát a főzetet, minden Lucius-nál töltött éjszaka után, három napon belül meg kellett csinálnia. Ez mivel itthon nem varázsolhat nehéznek bizonyult, ugyanis a hozzávalókat, üstöt be tudta hozni pálca nélküli varázslataival, de a tűzgyújtással néha problémái akadtak.

Napközben meglátogatta Draco-t, a fiú nagyon jól bírta az új híreket és szinte ugyanolyan volt mintha semmi sem történt volna. Bár az is lehet, hogy csak jól rejtegette az érzéseit, Lucius ezt nevelte belé, hogy az érzelmeit sose mutassa ki...

Lucius késő este, fáradtan tért haza. Reszketett mikor Rose-hoz bújt. Nem volt jól.

-Istenem! Mi történt?- kérdezte aggódva Rose.

- Semmi bajom- válaszolt, bár egyértelmű volt, hogy hazudik. Igenis van baja.

- A Nagyúr?

- Nem sikerült teljesítenem a feladatom.

- Cruciatus?- rémült meg Rose.

- 3.- mondta férfi, nem túl bőbeszédűen, még ezt a szót is nehezen nyögte ki. Hazudott, vagy a háromszorosát élte át, nem akarta, hogy a nő még jobban aggódjon.

- Gyere ide, hadd nyugtassalak meg- felült az ágyon, Lucius melléfeküdt és az ölébe hajtotta a fejét. A lány simogatta a férfi arcát, kibontotta a férfi összefogott haját és eljátszott a sok, szőke hajszállal.

- Mi volt Draco előtt ez a nagy letámadás?- érdeklődött a férfi.

- Semmi. Csak jól esett, amit Draco-nak mondtál

- Az hogy beléd szerettem?
- Igen.

-De azt tudod jól.

- Igen, tudom. És te is. De rajtunk kívül nem sokan, sajnos nem keltené jó hírünket, ha ez kitudódna. Főleg neked lenne rossz. Én liliomtipróm...- mosolygott Rose.

- Ha valaki olyan tudja, meg akinek nem kéne, arra felejtő-átkot küldök, vagy megölöm.

-De nem csinálhatod, ezt mindenkivel.

- Érted. Értünk. Az egész világot elátkoznám- nevetett a férfi.

- Nocsak, a nagy Lucius Malfoy tud ilyen érzelmes is lenni?

- Tényleg, borzasztó, mit hozol ki belőlem, kifordítasz magamból, kezdem úgy érezni magam, mint valami romantikus regény főhőse.- mosolygott Lucius.

- Pedig nekem mindegy. Én ugyanúgy szeretem a hideg, akaratos Lucius-t, mint a romantikus regényhőst. – nevetett Rose. Lucius már nem reszketett, azt is elfelejtette, hogy egy órával ezelőtt még a földön forgolódott a fájdalomtól, tényleg borzasztó, mit tud kihozni belőle ez a lány.