Rose- Holnap

A csata holnap lesz. Ma még minden békés. Nem érződik semmi, pedig holnap már nem lesz minden ilyen nyugodt. Már nem fogunk egymás karjaiba feküdni, harc lesz. Ez lesz az első harcom és valószínű, hogy nem az utolsó. Ez sok mindent megváltoztat majd.
Most szorosan ölellek, nem akarlak soha elengedni, megnyugtat, hogy vagy. Valahogy úgy érzem, nem vagyok képes harcolni. A hatalom hívogat és vágyom is rá, de félek. Igen. Félek. Nem a haláltól, nem ismerem és az ismeretlentől, nem kell félni. Félek, attól, hogy az emberek szemében újra látom a fájdalmat, reménytelenséget. Félek, hogy nem leszel mellettem. Pedig az egészet miattad csinálom, értünk.
Az Azkabantól is félek. Akkor inkább a halál vagy a hasznos menekülés. Mardekáros vagyok, ha kell, inkább elmegyek. Nem fogok hősködve meghalni, akár egy griffendéles. Ezt nevezhetik gyávaságnak, de szerintem csak józanész.
Te is így vagy ezzel. Nem fogsz ott meghalni. Ez biztos. És én se. Erős leszek, akár egy Malfoy. De most még gyenge vagyok. Ma még könnyekkel telik meg a szemem, most még megremegek. De holnap érzések nélküli gyilkos leszek. Holnap.
Most szótlanul bújok hozzád, ez bátorításunk és talán búcsúnk is. Mert a holnap hamar eljön. Nem most, még van egy sötét, nyugodt éj, majd holnap...