25. fejezet- Túltenni magad

A következő hónap feszülten telt. Rose sem tudta, hogy mi volt vele, akkor este. És miért igényli a férfi jelenlétét, közelségét? Ezeket már nem foghatja a terhes hormonokra! Ezek már érzések. Beszélnie kell Pitonnal, de előtte még valamit meg kell tennie.
Újra a kertben lépkedett. Közeledett a fűzfához.
- Hello! Újra itt vagyok, képzeld ikreink lesznek, még öt hónap és apa leszel. Egy kislány és egy kisfiú. Gondolkodtam a nevükön. A fiút Draco-nak fogom hívni, Draco miatt, mert még olyan fiatal volt, amikor meghalt. Nem tudtam meg, hogy ki ölte meg, ha tudnám már rég halott lenne. A lány Lucia lesz. A neve mindig rád fog emlékeztetni, nem mintha amúgy nem gondolnék sokat rád.
Felnevetett. Egy sírhoz beszél, elég abszurd ötlet.
- Nos a másik, amiért jöttem az Piton. Tudom, hogy nem rajongtál érte, de ő végig jót akart nekem. Lucius, azt hiszem, beleszerettem. Bocsáss meg kérlek! Ne haragudj, de te itt hagytál! És ő itt van velem! Utálja magát, de én szeretem, hogy gúnyos, szeretem, hogy olyan magába forduló. Szeretem a szinte fekete szemeit, nem jobban, mint a te szürkéidet, de nem is sokkal kevésbé. S a mély hangjától is megborzongok... Bocs, nem részletezem, tudom mindig milyen féltékeny voltál mindenkire. S hidd el, ha nem halsz meg soha eszembe se jutott, volna ilyesmi. Akkor csak te lennél- újra sírt. „Nem lehet igaz, mint egy szerelmes drámában, elég ebből a sok sírásból”
- De most már túl kell lennem rajtad. De ehhez el kell engedned. Túl kell tennem magam ezen. Legalább a lelkem annak a kis részének, ami nem halt meg veled. Nem fogok többet sírni. Nem tudom, te mit tennél az én helyemben, és azt se tudom nekem mit kéne most tennem. Megmondom neki, hogy mit érzek. Aztán lesz, ami lesz. –csókot küldött a sír felé. Így könnyebb, a férfi elengedte. Bár szíve legmélyebb zugaiban, mindig is a férfit fogja szeretni.
Most pedig Pitonnal fog beszélni. Elhatározta, hogy el fogja mondani neki. Mindent.

Az ajtója előtt áll. Mély levegő. Már épp kopogásra emeli kezét, amikor a bársonyos, mély hang megszólal a háta mögött.
- Rose! Jó, hogy itt van! Jó híreim vannak!- szólt a felé közeledő Piton.
- Hallgatom
- Ideiglenesen Albus Dumbledore lett a Mágia Ügyi Miniszter. És elintézte, hogy ezentúl tiszta. Nem lesz bíróság, sem Azkaban. Semmi kiközösítés. Nem kell tartania attól, hogy bármi problémája lesz, vagy hogy magára támadnak. Hazamehet a kúriába, ha akar.
- Oh, értem. Visszamegyek, de nem most. Még itt maradok, amíg Draco és Lucia meg nem születik. Egyedül nem szeretnék visszamenni oda.
- Már nevet is adott a gyerekinek- mosolygott Piton. – Rendben és most, ha odaengedne. Bemennék a szobámba- Rose arrébb állt. A férfi benyitott a szobába. Majd vissza is fordult:
- Rose, ön mit akart mondani?
- Ja, igen. A lényeg. Perselus megpróbálok nem kertelni, mert tudja ez így nehéz, főleg, hogy nem vagyok biztos a válaszban, és voltaképp nem tudom, miért mondom el...
- A lényegre térne? Ha lehet.
- Igen arra térek- mondta, felcsillant a szeme, kezeit a férfi tarkójára rakta és lehúzta magához. Ajkaik azonnal megtalálták egymást. Rose félve a visszautasítástól, gyengéd volt és óvatos. A férfi visszacsókolt! Ez már félsiker! Eltolta magától.
- Miss Malfoy, ez mi volt?
- Hát, a lényeg. Na jó, beleszerettem magába!
- Ez nagyon rossz vicc- mérgelődött a tanár.
- Perselus- nézett a szemébe- Nem az.- A férfi még egy kis ideig hitetlenkedett, de a nő szemibe nézve tudta, nem hazudik. Mohón kapott a száj után, amit annyi ideig nem csókolhatott. S érezte, hogy szenvedélye viszonzásra lelt, olyan szenvedéllyel, amit eddig sosem érezhetett. Felkapta a lányt s csókjuk közbe az ajtófélfához, szorította, míg az átkulcsolta lábaival a derekát. Nem ellenkezett, többet akart.
- Mennyünk be!- suttogta. Itt bárki megláthatná őket, Ez igaz. Bezárták maguk mögött az ajtót. Ruháik egy pillanat alatt a földön landoltak, hol egyben, hol szakadtan. Piton éhesen csókolta végig a melleket, a kis telt pocakot.
- Áh, Perselus, rúgtak! Először rúgtak!- örvendezett a lány.
- Normális, ez?
- A negyedik hónapban vagyok, itt már rúghatnak.
- Ilyenkor még szabad?
- Igen!- vágta rá a lány, szinte gondolkodás nélkül. És máris tovább csókolta a férfit. Piton is hitt neki, mi mást tehetett volna? Egy ilyen édes felkínálkozást, hogy tudott volna visszautasítani. Életük első szeretkezése, vad volt és heves. Talán a hormonok miatt. S míg ők egymást ölelték, a szomszéd szobában Rose könyve újra piros és bordó színben kavargott...

Vége